„Kezdetben volt az ige… idézte a költő és elmélkedett. Aztán elővette a ceruzát és a papirost. Írt. És az ige verssé lőn.

A költőt a szó ejtette rabságba. Életfogytiglan. Nem tudja, mit ír, csak lát és hall. Számára szín és zene az a betűkből és hangokból elővarázsolt tünemény, amely úgy úszik benső égboltján, mint jéghegy az óceánban, sirály a szelekben, csillag a világűrben.

A szó mágiáját nem ő szólítja létbe. Az teremti őt, az ragadja el a hetedik mennyországba.”

/Részlet a ’Válogatott versek’ fülszövegéből/